***
Kate Beckett az íróasztalánál ült, és éppen a legutóbbi négy lezárt ügyhöz kapcsolódó aktákat iktatta a számítógépén. Gates néhány órával ezelőtt közölte vele, hogy nem igazán szereti, ha a papírmunka nincs elvégezve, és addig nem mehet haza, amíg meg nem csinálta. Így Kate kénytelen-kelletlen nekilátott a feladatnak. Egyébként nem szokott ennyire elmaradni, szinte mindig az ügy lezártát követően elvégezte a munkát, de mostanában teljesen máshol jártak a gondolatai. De most csak is az előtte álló feladatra kellett koncentrálnia, vagy különben az egész éjszakát az őrsön kellene töltenie.
„A tény, hogy a felesége a legjobb barátjával csalta meg…” – miközben a megfelelő szavakat kereste az aktuális aktában szereplő indíték megfogalmazásához, tekintete az asztala mellett álló üres székre esett, és gondolatai ismét elkalandoztak. „Vajon most hol lehet?” – tette fel magának a kérdést.
Már napok óta nem látta Castle-t. Pontosabban a legutóbbi ügy óta. Próbálta felidézni, hogy vajon miért érzi úgy, hogy valami végérvényesen megváltozott. Nem tudta eldönteni, hogy mi zavarta jobban az utóbbi időben. Az, hogy az 5 napból – amit Castle is a nyomozással töltött – 2 alkalommal nem kapta meg a szokásos reggeli kávéját. Esetleg hogy elmaradtak Castle az ügyhöz fűzött hihetetlen storyjai – amiket ugyan mindig szkepticizmussal fogadott, de annál jobban szeretett. Vagy pedig, hogy egyre inkább érezte, nincs meg a közös hullámhossz.
Mióta beszélt Lanie-vel az érzéseiről – aki rádöbbentette, hogyha most nem lép, akkor örökre elveszítheti a szeretett férfit – több alkalommal is próbált beszélni Castle-lel, de ő mindig kibújt valamilyen gyenge indokkal: „Martha most hívta, hogy elkelne a segítsége az esti vacsorakészítésnél”, „Alexis megkérte, hogy azonnal vigye haza”. Jól tudta, hogy mind-mind üres kifogás. Rá kellett döbbennie, hogy Castle egyszerűen kerüli őt.
Az órájára pillantott, már elmúlt fél kilenc, és még két akta hátra volt. „Most azonnal beszélnem kell vele” – azzal felpattant az íróasztaltól, és már vette is a kabátját. Már éppen indult volna, amikor megszólalt a telefon. "Ezt nem hiszem el” – tört ki belőle, de azonnal nyugalmat erőltetett magára, és felvette a kagylót.
- Beckett.
- Helló Beckett, itt Esposito. Gyilkosság történt a 8. és a 10. sugárút sarkán. Azonnal ide kell jönnöd.
- Értem, azonnal ott leszek – rögtön elindult a lift felé, de közben már tárcsázta a jól ismert számot – Hello, Castle. Gyilkosság történt a 8. és a 10. sugárút sarkán. Most indulok az őrsről, jössz te is?
- Hi, Beckett, sajnálom, de most nem a legalkalmasabb pillanat. Majd holnap bemegyek, és elmondod a részleteket, rendben?
Kate ledöbbent. Még hogy Castle kihagyjon egy helyszíni szemlét? Nem, valami itt tényleg nincs rendben. De a telefonba csak ennyit mondott:
- Rendben, akkor holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése