Olaszország – Róma
- Nézd! Ott van a Colosseum – mutatott ki az ablakon Rick.
- Castle, mint láthatod, éppen nem érek rá! – mondta Kate, miközben minden erejével a vezetésre összpontosított.
- Megígérted, hogyha egyszer Rómába jövünk, akkor megnézzük a Colosseumot… – fonta keresztbe sértődötten a karjait Castle.
- Igen, valóban! De nem egy autósüldözés kellős közepén – nézett jelentőségteljesen Rickre, és csak ekkor vette észre, hogy a férfi nincs bekötve – Azonnal kösd be magad!
- Kifogás az mindig van – válaszolta Castle, miközben kelletlenül a biztonsági övért nyúlt, mire Kate csak a szemeit forgatta.
Egy sötétkék Volvo-t követtek, ami éppen akkor fordult be a legközelebbi kis utcába. Beckett fékcsikorgás közepette éles kanyart vett balra.
- Az istenit!
- Mi az? – kapta fel a fejét Rick.
- Egyirányú utca…
- Az nem gond, ha jó irányba haladunk… Mondd, hogy a jó… – be sem kellett fejeznie a mondatot, mert a következő pillanatban a szemből jövő Fiat fülsüketítő dudálása egyértelmű választ adott.
- Hát nem éppen… – mondta ki Kate is a nyilvánvalót.
Beckett amennyire csak tudott, lehúzódott balra, de így is csak centik választották el a Fordot és a Fiatot. A Fiat sofőrje lehúzta az ablakot, és folyamatosan mondta a magáét olaszul. nem kellett lefordítania, hogy tudja, nem éppen randit kértek tőle.
Miután sikeresen vették az akadályt, Kate ismét az útra összpontosított. De a Volvo eltűnt. Annyira lefoglalta, hogy nehogy összeütközzön a Fiattal, hogy teljesen megfeledkezett az üldözöttről. A következő kereszteződésnél tanácstalanul fékezett le.
- Jobbra!
- Tessék? – értetlenkedett Kate.
- Mondom, jobbra – ismételte meg Castle, és a nyomaték kedvéért még mutatta is az irányt.
Kate jobbra nézett, és százötven méterre előttük megpillantotta a sötétkék Volvot. Kettesbe kapcsolt, és gázt adva jobbra fordult.
Megszólalt a telefonja. Fél kézzel kormányozva, fel-felpillantva próbálta kihalászni a zsebéből mobilját. Nagy nehezen végre a kezébe kaparintotta.
- Balra! – jött oldalról Castle utasítása.
Beckett a fékre taposott, majd mindkét kezével – az egyikben még mindig a csörgő mobilt szorongatva – balra kezdte el forgatni a kormányt. Miután ismét egyenesbe hozta a kocsit, Castle ölébe hajította a készüléket.
- Vedd fel!
- És mit mondjak? – nézett fel tanácstalanul Castle.
- Improvizálj – jött a türelmetlen válasz – Egy telefonbeszélgetést csak meg tudsz oldani!
- Legközelebb szólj rám, ha kedvem támadna beszállni melléd, miközben valakit üldözöl – mondta kissé bosszúsan az író – Ilyenkor elviselhetetlen tudsz lenni – nem foglalkozott a nő szúrós pillantásával, csak felvette a telefont – Itt Castle… Igen, egy sötétkék Volvoval menekül. A rendszáma DC-654-LV… Hogy hol vagyunk? Öhm…
- Valahol a város szélén járhatunk... – szólt közbe Beckett, mire Castle megismételte a telefonba is.
- Közelebbi kellene – nézett ki az ablakon utcajelző táblát keresve – Esetleg Via Portina Nova?... Igen, az lesz az. Via Pontina Nouva… Mennyi idő?... Értem… Megmondom... – tette le a telefont, miközben elhagyták Róma határát jelző táblát.
- Na?!
- Azt mondta Sophie, hogy 20 perc az erősítés, és addig is lehetőleg kerüljük a balhét…
- Mintha az rajtam múlna…
- Hová tűnt?
- Micsoda?
- Hát a Volvo!
- Az előbb még előttünk volt… Nem tudott letérni sehol, szóval csakis előttünk… – Beckett nem tudta befejezni a mondatot, mert abban a pillanatban egy golyó süvített át a szélvédőn, amit egy újabb követett. Önkéntelenül is lebukott, de a lábát a gázpedálon felejtette.
- Kate! – Beckett oldalra kapta fejét, és csak annyit látott, hogy Castle-t eltalálta az egyik golyó.
- Eltalált?! – ami egyszerre volt kérdés és ténymegállapítás.
- Előre nézz! – de már késő volt.
Kate túl későn vette észre a vele szemben érkező kamiont. Megpróbálta a lehetetlent és oldalra kapta a kormányt, és tövig nyomta a féket. Az ütközést ugyan sikerült elkerülnie, de elvesztette az uralmát a volán felett. Mire a kocsi többször is megpördült a tengelye körül, és a legközelebbi fának repült.
Az ütközést követően Beckett percekig csak levegő után kapkodott. Mindene fájt. A feje lüktetett. Odaemelte a kezét, majd végighúzta a fájó részen, és érezte, amint valami meleg és ragacsos dolog csurog végig az arcán. Nem kellett látnia, hogy tudja, hogy vér.
- Castle – kapott észbe, és oldalra fordult.
A férfi nem mozdult. Ő is több helyen vérzett.
- Rick! – szólongatta kétségbeesetten az eszméletlen férfit, miközben erőtlenül és kábán próbálta kiszabadítani magát a biztonsági öv szorításából, de az beragadt – Térj magadhoz, hallod? – hirtelen megdermedt. Lépéseket hallott.
- Látja, látja, én ezért szeretem jobban a Volvot! – sétált lassan Beckett kocsijához Sakál – Nincs ennél a márkánál biztonságosabb autó! Ezek az amerikai márkák semmire sem jók – simított végig a Ford tetején.
- Golyó ellenében még egy Volvo is tehetetlen – próbálta megőrizni a nyugalmát Kate, pedig kiszolgáltatott helyzete semmi jóval sem kecsegtetett.
- Ebben van valami – kuncogott a férfi.
- Hamarosan itt az erősítés – próbálkozott Beckett, miközben a szolgálati fegyverét kereste – Úgy hogy jobban tenné, ha mihamarabb továbbállna.
- Én a helyében nem tenném – váltott hangnemet, és emelte magasba pisztolyát Sakál, mikor észrevette, hogy a nyomozó a fegyvere után matat – Bár nem is tudom – tétovázott, láthatóan élvezte a szituációt – Végül is, így is úgy is ugyanaz lesz a vége.
- Mit akar tőlem? – szóval kellett tartania, hátha megérkezik az erősítés.
- Sok mindent – nézett végig sóvárogva a nőn – De sajnos a megbízóm világos parancsot adott… Kár magáért… Olyan csinos… De akárcsak Ebbers professzor, maga sem értett a szép szóból, és nem tudott leállni… Most viselnie kell a következményeket… Először magával végzek, aztán a drágalátos barátjával – biccentett az anyósülés felé, majd kibiztosította a fegyverét, mire Kate összerezzent – Utolsó kívánság? – nézett Beckettre rövid szünetet tartva – Nincs? Nekem úgy is jó – mosolyodott el.
„Hát így végzem?!” – futott végig Kate agyán, de a következő pillanatban már Castle-re gondolt. Átnyúlt az anyósülésre, és megfogta szerelme kezét. Ebből merített erőt, és farkasszemet nézett az előtte álló férfival. Sakál célzott, és a ravaszra helyezte az ujját. Kate szorosan behunyta a szemét. És a következő pillanatban már hallotta is, amint elsül a célra tartott fegyver…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése